BENKŐ IMRE fotográfus (1943 Budapest )
A való világ vizuális értelmezése, mentatív ábrázolása érdekli.
Húszéves korában kezdett ismerkedni a fényképezéssel, elvégezte a MUOSZ újságíró iskola fotóriporter szakát, tanulmányok a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójában.
Tizennyolc évig a Magyar Távirati Iroda fotóriporter-munkatársa, majd a „Képes 7”, és az „Európa Magazin” fotóriporter-főmunkatársa.
1975 és 1978-ban aranyérmet nyer a World Press Photon, 1992-ben az ózdi kohászat leépülését megörökítő sorozatával elnyerte a W. Eugene Smith (New York) ösztöndíját.
1988- 2000: Magyar Iparművészeti Egyetemen a dokumentarista fotográfia óraadó tanára.
1993-tól szabadfoglalkozású alkotóként, hosszú távú fotósorozatain dolgozik. Nyolc fotóesszé albuma jelent meg: „Acélváros”, „Szürke fények”, „Arcok”, „Blues”, „Utak”, „Ikrek”, „Horizon”, „Acél-Mű”.
Alkotásaival hetven egyéni kiállításon és több száz csoportos bemutatón szerepelt a világ különböző tájain.
Tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, 2012-től a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Számos jelentős közgyűjtemény, galéria és magángyűjtő őrzi a műveit. Balázs Béla-díjas, Pulitzer Emlékdíjas, Príma Primissima-díjas, Kiváló művész.